Én és a migrénem

...a megoldás keresése...

Szüléstörténetem

November 18-ra voltam kiírva. Tudtuk, hogy valószínű hamarabb fog jönni, mert a méhlepény már elég meszes volt. A szülés előtti napokon már éjszaka voltak fájásaim, első éjszaka csak fél óránként, vagy 1-2 óránként, aztán reggel elmúlt teljesen, napközben semmi. Következő éjszaka megint, csak sűrűbben, kb. 10-20 percenként, de reggel megint teljesen elmúlt és napközben megint semmi. Barátnőmet kérdeztem, hogy neki volt-e ilyen, ő már 3 gyereket szült, azt mondta igen, két napig tartott. Na, mondom, akkor én holnap megszülök. Így lett.:)

November 8. hajnal fél 1-től kezdtem mérni a fájásokat, 8-10 percesek voltak, de nagyon erősek. Mivel a doktornőm azt mondta 5-10 percesekkel menjek be a kórházba, így vártunk, mértük az időt. Beültem a kádba, hátha jobb lesz a meleg víztől, nem nagyon segített. A fájások jöttek és csak alig mentek. Elkezdtem megállíthatatlanul reszketni, de ez szerencsére nem sokáig tartott. Férjem nagyon hősiesen segített, állta a sarat. Öltöztetett, vetkőztetett, betakargatott, fogta a kezem, nyugtatgatott, kísérgetett pisilni, segített mindenben. Végül reggel 7 körül döntöttem úgy, hogy menjünk be a kórházba. A Róbert Károly Magánkórházban szültem, a mellette lévő utcában lakunk, de 10 órára sikerült beérnünk, mert annyira erősek voltak a fájások, nem bírtam elindulni. Ettől függetlenül éreztem, hogy ez még hosszú lesz.

Megvizsgáltak, de csak 1 ujjnyira voltam kitágulva, így lefektettek a szülőszobában, ment a ctg, és így telt a nap. Néha jöttek megvizsgálni, megkérdezni, hogy vagyok, kaptam beöntést. A mellettünk lévő szobában azt hiszem két gyereket hallottam felsírni. Délután 3-kor (15. órában) jött be a doktornő, akkor voltam alig két ujjnyira tágulva, de már 40-es fájásértékekkel, eléggé kiabáltam, ezért úgy döntött kössék be az EDA-t, az majd segít tágulni is, és pihenhetek, mert nem fog annyira fájni. 4-kor bekötötték az EDA-t. Nagy csalódás volt, mert ugyanúgy fájt minden, én meg ugye arra számítottam, hogy majd kicsit enyhülnek a fájások. De valószínű azért érezhettem ugyanolyannak, mert már akkor 70 körüli fájásértékeim voltak. Az aneszteziológus tájékoztatott, hogy nem fog teljesen megszűnni a fájdalom, de azért valamennyire enyhülni fog. Én csak továbbvártam, vártam a hatást, de szinte semmi. (Az is utóbb derült ki számomra, hogy az emberek 10-15%-ánál nem hat az EDA. Hát miért is ne én lennék az egyik. De ezt már valahogy megszoktam az életem során. Sose voltam egyszerű eset.) Persze nem tágultam továbbra sem, így a burokrepesztés mellett döntöttek. Ez volt kb este 7-kor (19.órában) és innentől kezdtek az események gyorsulni egy kicsit. Bekötötték az oxitocint is. Én már minden fájásnál torkom szakadtából üvöltöttem, ugyanis az oxitocint elég gyorsan kezdték adagolni, férjem nézte a fájásértékeket, ami már 100 felett volt ekkor. Persze a szülésznő mondta, hogy ne ordítsak, mert nem lesz erőm majd nyomni, de én valahogy azt éreztem az ordítás ad erőt. Kicsit be is rekedtemJ De nem érdekelt semmi, csak, hogy túl legyek rajta. Már nem volt szünet a fájások közt, csak pár másodperc. Este 8 körül (vajúdás 20. órájában) éreztem, hogy nyomnom kell.

Mivel az EDA-t folyamatosan adagolták - kaptam vagy 15x, nem tudom pontosan - a tolófájások már nem voltak olyan intenzívek, így a szülés lelassult. Gyakorlatilag másfél óra alatt, de az utolsó 3 nyomással született meg a kislányunk 21:24 perckor (21. órában). Az utolsó 3 tolófájást már nagyon egyértelműen éreztem. Felemelő érzés volt, mikor azt mondták, hogy még egy tolás és meg lesz a baba, egész végig ezt a mondatot vártam, és amikor megszületett a fájdalom azonnal teljesen megszűnt és a fejem se fájtJ Volt gátmetszésem, de a doktornő nagyon ügyesen, egy olyan pillanatban csinálta, hogy abból semmit ne érezzek.

Azonnal a mellkasomra tették a babánkat és még két órát megfigyeltek minket, végig bent lehetett a férjem a szülésnél is és az arany órákban is, nélküle nem tudtam volna ezt végig csinálni. Az EDA miatt az egyik lábam teljesen elérzéstelenedett, így kb. hajnal fél 1 körül betoltak a szobába (ha nem kapok EDA-t már a saját lábamon sétálhattam volna be). Egész éjszaka nem tudtam aludni, így gyakorlatilag majdnem 2 napig ébren voltamJ

Külön kiemelném az altatóorvos segítségét és emberi hozzáállását:

Az aneszteziológus adagolta végig az EDA-t, így bent volt végig szülés alatt, előtt, és kicsit utána is, de nem is akartam elengedni, mert annyira biztatott végig, és ez segített megnyugodni kicsit és végigcsinálni az egészet. A szülés közben az egyik kezemet férjem, a másikat ő fogta. Két nap múlva meg is látogatott minket a kórházban, ami nagyon jól esett. Nyomot hagyott benne is a szülésem, mert végül február végén egy kongresszuson tartott erről egy előadást,”Egy aneszteziológus tapasztalata, hogy miként is lehet más egy szülés, ha megismerjük az eddigi hitek mögött rejlő tényeket. Esetismertetés.” címmel.

A Migrén, a terhesség és a gyógyszerszedés

Sziasztok!

Évek óta nem írtam bejegyzést, mert gyakorlatilag nem változott semmi, a migrén maradt, de már elviselhetőbb adagokban, az okát nem tudom.

Az elmúlt években a gyerekvállalás foglalkoztatott minket, mivel már lassan 4 éve házasok leszünk, így azóta szeretnénk kisbabát. Hát nem jött össze túl egyszerűen, de bejegyzés vége, Happy End!!

2014. februárjában konzultáltam először egy orvossal, azzal kapcsolatban, hogy a Cinie szedhető-e terhesség alatt - habár minden orvos azzal kecsegtetett, hogy a terhesség alatt a nők 70%-ának elmúlik a migrén - akkor azzal nyugtatott meg, hogy igen. Akkor ezen túl is léptem. A várva várt baba 1 év múlva sem érkezett, így elkezdtük a meddőségi kivizsgálásokat. Kiderült inzulinrezisztenciám van, akkor az orvos gyógyszeres kezelést javasolt, amit el is kezdtem, és fél év múlva javasolt kontrollt. Az eredmény csak rosszabb lett. Kaptam peteérést elősegítő tablettát (Clostylbegyt), mindenféle vizsgálat nélkül, de persze ez sem hozta meg a kívánt ereményt. Majd javasolta, hogy akkor végezzük el a petevezeték átjárhatósági vizsgálatot. Mint tudni lehet, az egy eléggé fájdalmas vizsgálat, hát nekem kellett pár hónap mire rászántam magam. Azonban mivel ennek a vizsgálatnak vannak fájdalmas és kevésbé fájdalmas változatai, így elkezdtem utánajárni, hol, ki mennyiért végez Hycosy vizsgálatot. Ez egy államilag nem támogatott, de ultrahangos, és kevésbé fájdalmas változata annak, hogy megtudjuk, hogy az egyetlen petevezetékem átjárható-e.

2016. januárjában megtaláltam Skriba Eszter doktornőt, akinek azóta a pocamkomban lévő kis picurit köszönhetjük.:) Elmondhatatlan hálás vagyok neki, a profizmusért, az emberséges hozzáállásért, hogy minden vizsgálatom eredményét fejből tudta, maximálisan odafigyelt rám, és még sorolhatnám. Rengeteg nőgyógyásznál jártam életem során, de ezt senkinél sem tapasztalhattam meg. Köszönet érte! Így kialakult egy mérhetetlen bizalom is iránta, és azóta is ajánlom őt, ha bárkinek szükséges.

Visszatérve a Hycosyra: A doktornő elvégezte a vizsgálatot, rendben volt az az egy petevezetékem. Viszont elküldött egy másik endokrinológushoz, aki elmondta, hogy a gyógyszeres kezelés önmagában nem elegendő az inzulinrezisztencia kezelésére, diéta, mozgás és a gyógyszer hármas hatása válthatja csak ki a kívánt eredményt, hogy ne legyek később cukorbeteg és ez végképp ne a terhesség alatt jelentkezzen. Az inzulinrezisztenciával általában együtt jár a pajzsmirigy alulműködés és a PCO is, természetesen ez rám is jellemző volt. A PCO-nak biztos nem tett jót a Clostilbegyt, sőt ki tudja, lehet attól alakult ki, de ezt már nem tudhatom meg, mivel a korábbi orvos két év alatt egyetlen ultrahangot sem végzett, csak a húszezeresekre fájt a foga az 5 perces konzultációkon, melyek előtt rendszerint legalább egy órát kellett várni, pedig magánrendelésre jártam.

Na, ezek után 2016. áprilisában elkezdtem a napi 100 g-os szénhidrát és no cukor diétát + 2 db Merckformin XR 1000 este (amit már 3. éve szedtem), a pajzsmirigyre is egy gyógyszert + szelént és persze a D-vitamint (napi 3000 NE-t). Másfél havonta jártam kontrollra. 65 kg-ról indultam és az első konzultáción már 4,5 kg-mal voltam kevesebb. Nem igazán motivált a fogyás, bár érdekesnek tartottam, hogy soha semmilyen diéta nem vált be, de ez igen. Kb. fél év alatt sikerült 11 kg-ot leadnom. Mivel az inzulinom még mindig nem volt tökéletes, de nagyon sokat javult, a pajzsmirigyem már jó volt, hatott a gyógyszer, az endokrinológus nem akart még a doktornőhöz visszaküldeni, de én úgy éreztem eltelt fél év, vissza kell mennem, hátha ez már elég ahhoz, hogy belevágjunk az inszeminációba. Elég volt!:)

Ekkor 13 kg-mal voltam kevesebb és már tovább nem is ment. Több kollégám is elkezdte ezt a diétát, mindenkinél hatásos volt.

Mivel november volt, a ciklusom úgy állt, hogy hirtelen kellett volna döntenem, így úgy határoztam, hogy a 2017-es évet ezzel kezdjük. Januárban visszamentem a doktornőhöz, injekciós hormonkezelést kaptam. Féltem tőle, hogy fogom magam megszúrni minden este, 10 napon át, ha a vérvételt se tudom nézni, még TV-ben se, de sikerült:) Az ember, ha tudja a célt, legyőzi a határait.

Januárban megtörtént az első inszemináció, ami sajnos nem sikerült. Én úgy gondolom, hogy az akkori megfázás, köhögés nem tett jót, de szerencsére kezdhettük előről azonnal az egészet, és ez jót tett, mert egy percem sem volt csüggedni. Meg is lett az eredménye. Március 13-án este 19 órakor megérkezett e-mailen a HCG eredmény és olyan magas értéket mutatott, hogy nem volt kétség, kisbabánk lesz!!!

Az eredményt a doktornőnek azonnal elküldtünk és még este fél 9kor felhívott, hogy gratuláljon és megnyugtasson, hogy ez már biztos.

Kb. a 6. hétig nem is volt semmi baj, nem fájt a fejem, de már hónapokkal a terhesség előtt is nagyon ritkán (ez magamhoz képest azt jelenti, hogy heti 1szer), aminek borzasztóan örültem, és készültem arra, hogy nem is fog, teljesen el fog múlni. A 7. héten kezdődött, hogy némi "családi túlbuzgóság" és stressz hatására beállt a vállam, ami olyan görcsöket váltott ki a fejemben, hogy muszáj volt a Ciniehez nyúlnom. Teljesen kiborultam. Gyógyszert kell bevennem, de az általános az, hogy ezt terhesség alatt nem javasolják, tiltják. Próbálkoztam Mexalennel(ugye az paracetamol tartalmú és elvileg terhesek is szedhetik), Algopirinnel (ezt nőgyógyász mondta), jeges borogatással és mindennel, amit csak lehet, de annyira fájt, hogy a sírva-üvöltve és tanácstalanul zokogva, de bevettem a Ciniet, ami hatott. Ilyenkor elkezdődött az agyrém, most mi lesz, ha fájni fog a fejem, mit csináljak, mit vegyek be. Jött az internet. Na, hát mit ne mondjak, annyi sok hülyeséget lehet ott találni, természetesen teljesen ellentétes információkat. Végül Czeizel Endrének találtam egy videóját, amiben elmondja, inkább vegyük be, mert a kicsinek nem tesz jót a fájdalom, a fejben létrejött érgörcs. Ezt ő is érezheti és a jó vérkeringést gátolhatja. Ezt a videó találtam, hátha másnak is segíthet. Czeizel Endrének a neve azért egy biztosítékot ad, neki próbáltam hinni, mert valamilyen kapaszkodót kellett találnom, hogy megnyugodjak.

http://www.videoklinika.hu/dr_czeizel_ezert_kotelezo_a_migrenes_kismamanak_bevenni_a_gyogyszert_sejtbank/

A gyógyszerek mellékletében nem fogjuk sosem megtalálni, hogy bevehetik a terhesek is, mert nincs rá emberi kísérlet.

http://www.kismamablog.hu/terhesseg/terhesseg-gyogyszer

Közben jártam endokrinológusnál, a diétát tovább kellett folytatnom, de már 160 g szénhidráttal, mivel nem nagyon híztam/hízok, és folyamatosan mérni a cukrom, reggeli után 1 órával. Szerencsére ha a szokásos reggeliket eszem, akkor 7 alatt marad, ahogy kell, így azt mondta az orvos, hogy nem lesz gond. A gyógyszereket tovább szedem, a D-vitamint csökkentette, 2 naponta kell már csak, és a Merckformint is végig kell szednem, de 12. héttől már csak 1-et. A pajzsmirigyre való gyógyszer az maradt.

A migrénes görcsök és a vállfájdalmam sem nagyon akart múlni, egyre gyakrabban vettem be a Ciniet, de azért még próbálkoztam Algopirinnel, Mexalennel is, az Algopirin csak enyhített, de nem mulasztotta el, a Mexalen cukorka volt, muszáj volt a Cinie. 1 hét itthon, aztán vissza munkába. Folyamatos fájdalommal. Fogyott az erőm. Éjszaka úgy aludtam, hogy a jeges borogatás a fejemen volt, természetesen ettől meg megfáztam. Szerencsére a C-vitamin hatott, 1 hét újabb fekvés után megint vissza munkába. Egyre többször kellett a Cinie, végül elmentünk genetikushoz, aki azt mondta, heti 2-3szor bevehetem a Ciniet és az interneten tiltott ibuprofent is. (Spedifen 600 mg-is por volt a másik gyógyszer, amit addig, az internet hatására, mivel azt egyértelműen tiltották, nem vettem be). Tehát, amit Czeizel a videóban mondott, azt megerősítette, de csak szóban. Írásban nem adta, amire a szülész orvosom ki is akadt. De ha más nem használ, akkor valamit tennem kell.

Az egyre több Cinie viszont kiválhatja azt a hatást, ha heti 1-2-nél többször veszem be, hogy generálja a fájdalmat, hogy bevegyem, függőséget okozva. (A függőségről és a leszoktatásról egy korábbi bejegyzésemben írtam. )Féltem, hogy most is ez történik velem. Már volt, hogy heti 4szer is be kellett vennem. Ez az örökös mérlegelés  - mikor, mit vegyek be, bevegyem-e vagy várjak még kicsit hátha elmúlik- is kikészített. Amennyire lehetett tűrtem a fájdalmat, de a baba érdekében sokáig nem várhattam.

 

A neurológusommal a terhesség alatt nem konzultáltam még (most tervezem), mert ő küldött annó nőgyógyászoz, hogy kérdezzem meg ő mit mond. A genetikus pedig azt kérdezte, hogy a neurológusommal beszéltem-e már mit szedhetek. Úgy érzem, hogy nem akarja senki vállalni a felelősséget. Megértem, de én nagyon szívesn elmondanám a történetem bárkinek, ha ezt úgymond "emberkísérletnek" betudnák és segíthetnék elkerülni ilyen idegeskedést a kismamáknak. Rajtam kívül biztos vannak más anyukák, kismamák, akik kénytelenek voltak terhességük alatt ilyen gyógyszerekhez nyúlni, sajnos én nem találkoztam velük, még csak ilyen írást sem találtam. Olyannal igen, aki az egész terhessége alatt vette be 2-3 szor a Ciniet, de nem egy hét alatt, mint én, és persze az se mindegy melyik trimeszterről beszélünk. Nem értem miért nem gyűjti valaki a hozzám hasonló sorsokat és közli ezt a gyógyszergyárakkal, orvosokkal, leendő orvosokkal. Vagy teljesen mindegy, úgyse vállalná senki a felelősséget? Se az orvos, se a gyógyszergyár, senki? Ezt is megértem valamilyen szinten, de akkor tegyenek érte, hogy ne kelljen idegbajt kapnom, ha migrénes vagyok és gyereket várok, az orvosok legyenek felkészültebbek a szedhető gyógyszerek terén...ne az legyen már a tendencia, hogy egy állapotos nőnek 9 hónapig ki kell bírnia mindenféle gyógyszer nélkül, mert ez nonszensz. Ember nincs ebben a világban, aki addig kibírja...

Ne lehessen azt hallani, hogy az egyik orvos azt mondja, ha lázas vagyok, akkor se szedjek semmit, a másik pedig azt mondja, hogy a láz árt a babának, így csillapítani kell. (ez nem saját történet, de olvastam is és hallottam is más anyukától).

 

Visszatérve hozzám: Végül a május 1-jei hosszú hétvégén olyan vállfájdalmam volt, természetesen migrénel fűszerezve, hogy megint nem tudtam menni dolgozni. Akkor a kineziológiai tapasz enyhített egy kicsit. Kb. a 11. hét környékén bevettem a Spedifent is. Ez is mulasztotta a fájdalmat. A Ciniet egyre kevesebbszer kellett bevennem. 1-2-szer az Algopirin is hatott. Folyamatos aggódás, fájdalom. Attól, hogy a gyógyszereket bevettem, a fájdalom megmaradt, de csak annyira, hogy tűrni tudtam, itthon, pihenve. Két hétig szenvedtem, végül a szülésszel konzultálva úgy döntöttem, itthon maradok végleg, veszélyeztetett terhességgel. Nehéz volt, mert nem akartam elhagyni magam, dolgozni akartam, de úgy éreztem nincs más választásom, a baba érdekeit kellett néznem, így beletörődtem és most már tudom, hogy jól döntöttem.

A 12. heti genetikai ultrahangon is minden rendben volt.

Az elmúlt 5 hétben 2-szer voltam csontkovácsnál, ami tavaly használt, de már ugyanazokat a mozdulatokat (hason gerincropogtatás) nem tudta csinálni, így nem is használt eleget. Volt a hátamon, nyakamon kineziológiai tapasz, ami szintén csak enyhíteni tudta a fájdalmat. 2-szer voltam manuálterápián, amiben most nagyon bízok, mert az előző alkalommal bárhol masszíroztak, mindenhol fájt. Tegnap már a hátam annyira nem. Tegnap délelőtt is megfájdult a nyakam, fejem, de végül gyógyszer nélkül ma reggelre kialudtam. Bízom benne, hogy elindultam a javulás útján. Közben kenegetem naponta kétszer Flexagillel (természetes fekete-nadálytő kivonat) a vállam, nyakam. Nem tudom, hogy ettől-e, vagy a a manuálterápia (trigger pontok masszírozásának) hatása is, de vannak már fájdalommentes napjaim az elmúlt két hétben:)

 

A csontkovács a derekamat is kezelte a múltkor, azóta érzem, hogy sugárzik a lábamba a fájdalom, nem mindig, de ha reggel felkelek, akkor érzem, és este is, de ez változó. Remélem ez nem tart sokáig, mert elég kellemetlen tud lenni.

 

Nem igazán tudom ezeket a fájdalmakat a terhességnek betudni, de tény, hogy mivel külön erre nem szeretnék gyógyszert szedni, így próbálkozom tovább a természetes gyógymódokkal.

 

Pedig végig tünetmentes maradt a terhességem, se hányinger, semmi olyan szokásos dolog nem volt, amit a nagykönyvben megírtak.

 

Bízom a legjobbakban...

 

 

 

Újra itt

Sziasztok!

Már október óta nem írtam.

Jól voltam.

Csak akkor fájt a fejem, ha alkoholt ittam. De akkor kinek nem fáj?:)

Rájöttem, hogy a kimondott szavaknak nagy jelentősége van. Ebben sokat segített a pszichológus is.

De kb. két hete újrakezdődtek a fájdalmaim. Közel sem olyan jellegű, mint amilyen volt, de sűrűn fájt. Folyamatosan, tompán, nyomó érzéssel. Ha bevettem a Ciniet, akkor hatott, de a kellemetlen mellékhatásokkal. Ha keveset szedem, akkor a mellékhatások előjönnek. Ha naponta kiújuló fájdalom miatt újra be kell vennem, akkor egy pár alkalom után már nem jelentkezik mellékhatás.

Biztos vagyok benne, hogy az elmúlt hónapok stresszes időszakai viselnek meg így.

Sem a munkám, sem a magánéletem nem túl fényes, de folyamatosan próbálok tenni ellene. Keresek munkát és a férjemmel is próbálom megbeszélni a dolgokat. A siker hiánya depresszióssá tesz, de még tűröm valahogy. Nagyon hullámzóak a napok.

Most megpróbálok a gondolkodásomon változtatni, kicsit lelazulni és tényleg beleszarni mindenbe.

 

Most már valami jónak kell jönnie!

Hát tárt karokkal várom....

 

Részletek

Sziasztok!

 

Ma úgy döntöttem, hogy felvezetem kórtörténetemet, időpontokkal együtt.

Milyen gyógyszereket szedtem, milyen kezeléseket csináltam végig. Ehhez előszedtem az összes orvosi papírt. Vannak benne nem a migrénnel kapcsolatos részek is. Ha az uncsi hagyjátok ki! Örökké volt valami bajom...és van amit totál ki is hagytam belőle...

 

1986. március 15-25. Szolnok

Influenza lezajlását követően egyik reggel lesápadtam, és összeestem, emiatt megfigyelésre benntartottak a kórházban, de ezidőalatt végig panaszmentes és láztalan voltam. Vizeletem gennyes volt. EEG vizsgálatot csináltak, ami eltérést nem mutatott. A kórházi körülményekre egyáltalán nem emlékszem.

1986. augusztus 17-26. Szolnok

Vakbélműtét

1988. március 2-15. Szolnok

Jobb oldali petefészek eltávolítása

1989. március 3.

Bal petefészek ultrahang vizsgálat. Éves kontroll. Minden rendben.

1990. augusztus 15.

Kismedence ultrahang, bal petefészekkel minden rendben.

1991. augusztus 9.

Petefészek ultrahang, nincs gond.

1991. szeptember 18. Szolnok

Már egy éve fáj a fejem. Nem hányok, általában a homlokom fáj és ilyenkor nem eszek. A fejfájások hetente jelentkeznek. Algopiryn, Demalgonil nem használ. Megcsinálják az első CT vizsgáltatot, kontrasztanyag nélkül. Semmilyen eltérés nem látható.

1992. február 10. Szolnok

Megint jobban fáj a fejem, 3*fél Divascant adnak, amit egy hónapos szedését követően visszarendelnek kontrollra.

1992. március 23-25. Budapest, SOTE I. sz. Gyermekklinika

A fejfájásaim heti 2-3x jelentkeznek és 4-5 órán át tartanak, általában alvás után panaszmentesen ébredek. Fény és zaj kerülése mellett is kifejezett fáradsággal jár. Szemészeti vizsgálat során nem állapítható meg eltérés. Koponya MRI készül., de semmit nem találnak. A migrénes mechanizmus lehetőségét feltételezik. Rohamok esetén Acetylsalicilsav adását javasolják (ASS-500 fél tabletta).

1992. júnusz 16. Kontroll a SOTE-n

Az ASS nem használt, de az Aspirin igen. Erősen verítékező tenyereimet észrevették, ami mai napig tart, főleg nyáron. javaslat: TSH, NTR, T4 vizsgálat

1993. augusztus 18. Szolnok

Petefészek ultrahang, normális minden.

2000. március 24. Szolnok

MR vizsgálat, nem találnak semmit.

2000. augusztus 18. Szolnok

A bal petefészkem ultrahangos vizsgálata, amiben néhány apró tüszőt vélnek felfedezni.

2002 novemberében kezdődtek veseproblémáim, véres vizelettel, erős fájdalmakkal járó vizeléssel társult. Az antibiotikumos kezelésre jól reagáltam. Azonban 2006-ban volt egy olyan több hetes antibiotikum kúra, melynek alkalmával nem szűntek panaszaim, ezért Debrecenben hólyagtükrözésre került sor, ahol Betadinos kezelést kaptam. Így évekig nem jelentkezett újabb tünet. Végül a vizelési fájdalom mellé többször társult jobb oldali, vesetájékon érzett erős fájdalom, láz, hányás, hasmenés is jellemző volt. 2011-ben megállapították, hogy van egy 8 mm-es vesekövem a jobb vesémben, de nem sikerült összetörni, így a műtét mellett döntöttem, melyet laparoszkópiával, epidurál érzéstelenítéssel végeztek.

2003. július. 5. Allergiavizsgálat

Candidagomba többlet+20%

Ételintolerancia: tojásfehérje, tehéntej, sajt, kakaó, glutamát, koffein, tartósítószer (E251)

Pollenek: Nyárfa

Macskaszőr, házipor, klór, mosogató-fémtisztítószer, palmolive termékek, neylon (textilia)

Penészgombák: virágföldekben, pincékben, ételekben

A fentieket mai napig eszem és a legtöbb dolog közvetlen környezetemben van, de semmi olyat nem tapasztaltam, ami igazolná, hogy ezektől fájna a fejem.

2003. november 22. Budapest, Szent Imre kórház

4 napja fáj a fejem, semmilyen gyógyszer nem használ, ezért kórházba visznek, infúziót kapok, zorongáscsökkentőt és Tramadol fájdalomcsillapítót, amitől végre elmúlik a fájdalom.

2004. augusztus 18. Szolnok, háziorvos

Fejfájásaim az elmúlt években rendszeresen jelentkeztek. Az erős fájás több órán át tart, időnként eszméletvesztéshez, hányáshoz vezet, de hosszabb alvás után megszűnik. Vasalgin, Divascan, Kefalgin hatástalan. A roham megszüntetésére Algopyrin, Demalgonyl, No-Spa, ASA szintén. 5 éve folyamatosan szedek fogamzásgátlót, ami a rohamokat nem befolyásolja. Esetenként ekkor Vioxxot is szedtem, melyet 2004. október 1-el kivontak a forgalomból. még jó, hogy ez is hatástalan volt.

2004. augusztus 27. Debrecen, Kenézy Kórház, Ideggyógyászati Szakrendelés

Havi 6 alkalommal, jobb oldalon, lüktető, hányással, foto- és fonofóbiával jelentkező fájdalmak. A rohamok 2 napig is tartanak. Az alvás már nem mindig enyhíti a fájdalmat. Neurológiai vizsgálat során eltérés nincs. Javaslat: napi 500 mg Convulex, rohamgyógyszer: Imigran 50 mg

A Convulextől hánytam, és fájt a hasam. Nem tudtam szedni.

2004. augusztus 31.

Nyaki gerinc röntgen, kis meszesedés észlelhető csak.

2004. szeptember 6.

Nyaki gerinc MR, nincs semmi kóros eltérés.

Mindig gyógyszerellenes voltam, utáltam a gyógyszereket. Az Imigran, később a Cinie (ugyanaz a sumitriptan hatóanyagú, csak olcsóbb) évekig nagyon jól hatott a rohamokra, csak egyre gyakoribbak lettek a migrénes napok. Így muszáj volt lépnem. A természetgyógyászat, bioenergetika, akupunktúra nem segített.

2007. áprilisában felkerestem a fejfájás ambulancián Áfra Judit doktornőt, akit egy ismerősünk ajánlott. Ekkor már havonta volt olyan időszak, hogy másfél hétig fájt a fejem. Mindennap szedtem az Imigrant. A gyógyszerfüggőség elkerülése és a megelőzés miatt sok gyógyszer kipróbáltunk: Sibeliummal kezdtük, roham esetén Maxaltot és migrén kúpot kaptam. Semmi nem használt. Jött a Topamax. Havonta 16-18 migrénes napom volt. Mellékhatás: enyhe zsibbadás. Már ekkor javasolták az Imigran túladagolás miatt a kórházi leszoktatást. A Topamax mellé kapok Teperint, roham esetére Flector port vagy Apranaxot. A rohamok száma csökkent. Relpax is jó volt roham esetén, mellette Imigran, Cinie. A Relpaxot végül elhagytam, mert nem segített, csak a Ciniere számíthattam. A vesegörcsöt okozhatta a Topamax is, de folytattam a szedését, végül 2008. júliusában elhagytam a Topamaxot, Teperint szedtem csak. Havonta 12-16 nap volt a rohamok száma, de volt hogy az 50 mg helyett 200 mg-ot is beszedtem.

Leállamvizsgázam, csökkent a rohamok száma jelentősen, 4-8 napra, így a kórházba se kellett befeküdnöm. 2009 februárjában a doktornőtől elköszöntem, mert szülési szabadságra ment. Végül elhagytam a Teperint is,  mertmindig álmos voltam tőle. Rohamok esetén a Cinie általában hatott.

2012-ben a háziorvos már nem tudta felírni szakorvosi vélemény nélkül a Ciniet, ezért muszáj volt ismét neurológushoz mennem. Áfra Judit doktornő második gyeremekével otthon volt, de javasolta forduljak Ertsey Csaba doktorhoz. 2012. márciusában jártam nála, ő már krónikus migrénnek diagnosztizált, és sumatriptan túlfogyasztás miatt javasolta a kórházi leszoktatást. Nagyon féltem ettől, így nem mentem. Az egy éves kontrollra mentem hozzá újra. Akkor már kezdtem elég rosszul lenni, és beláttam újra, hogy lépni kell. Végül 2013. novemberre sikerült magam úgy összeszednem, hogy a nagy esküvői készületek közepette, a nászút és minden után befeküdtem a SOTE Neurológiai Klinikára. Anafranil infúziót és napi 3x Triapridal injekciót kaptam. Borzalmasan éreztem magam, nem volt étvágyam és nagyon fájt a fejem. Az oxigénterápia nem hatott, Ciniet nem vehettem be, amit kaptam Mexalen kúpot, Antimigrén kúpot, semmit sem ért. Annyira álmos voltam, hogy a szemem alig bírtam nyitva tartani, de aludni nem tudtam. A kórházi körülmények nem kedveztek (erről plusz 1000 karaktert tudnék írni) így 3 nap múlva feladtam és hazamentem. Na amit másnap éreztem, az horror volt, ahogy a szervezetem küzdött a gyógyszerek ellen. Bevettem a Ciniet, elmúlt a fájdalom és volt 9 db fájdalommentes napom. Ahogy elmentem dolgozni azonnal megfájdult. Ekkor már lelkileg se nagyon bírtam.

A doktor úr Anafranil szedését javasolta, így elkezdtem először napi fél, majd egy szemet szedni. 2014. januárjában voltam MR vizsgálaton újra, kontrasztanyag nélkül nem mutatott semmi eltérést. Ekkor nem minden nap (9-ből 6) volt már migrénes a fejfájás. De a biztonság kedvéért elküldött kontrasztanyagos MR-re is és felemelte az Anafranilt 2 szemre. Javasolta, hogy keressek fel egy pszihológust.

2014. február 20. Első konzultáció a pszichológussal, ahova kezdetben hetente egyszer, de kb. egy hónapja hetente kétszer járok. Rózsa Ildikó doktornő nagyon kedves, szimpatikus hölgy. A SOTE Neurológiai Klinikán rendel. Nagyon jó vele beszélgetni. Remélem végül sikerül kiszedni belőlem az összes feszkót és megszabadít a fájdalmaktól.

Nagyon nehéz volt hinni benne, és sokáig eredménytelen volt, de talán most elindultam a gyógyulás útján. Reménykedem!

 

Ertsey doktor februárban Propanololt is felírt az Anafranil mellé. A fejfájások gyakoribbak lettek, így Tegretolt próbált az Anafranil mellé. A Propanololt elhagytam. Hát ettől két hétig itthon voltam állandó fájdalmakkal. A fájdalom csak nyomó volt, de már ez is ellehetetlenített. Nem látott senki ezalatt csak a férjem, és Ildikó doktornő. Épp hozzá igyekeztem, amikor a garázsban a kocsival sikerült nekimennem egy oszlopnak. Teljesen zavart voltam, ki se szálltam. Pedig rendesen érezhető volt az ütközés. Férjem nem látta, hogy fura lennék, de doktornő azonnal észrevette, hogy le vagyok lassulva, torz a fejem, püffedt, nem voltam önmagam. Ettől meg is ijedtem, mert számomra észrevétlen volt az egész. Már csak az állandó fájdalom érdekelt. Azonnal abbahagytam, így maradt az Anafranil. Júniusban mentem legközelebb, kérni a szokásos szakvéleményt a háziorvosnak. Több javaslatra kipróbáltam a Spedifen port, ami erős fájdalmaknál, amikor a Cinie nem hat, szerencsére fél óra kicsapja. Sajnos a gyengébb fájdalmaknál nem hat. Arra csak a Cinie.

2014. júliusában meg volt a kontrasztanyagos MR is, természetesen az se mutatott semmi extrát. De jelezte Ertsey doktor, hogy azért a biztonság kedvéért mégis elküldene egy újabb kontrollra 3 hónap múlva.

Most kellene nála újra jelentkeznem, de mivel 3. hete jól vagyok - összesen 4 db migrénes napom volt és nagyon gyorsan hatott a Cinie - így még várok.

Talán mégis pszichológiai okai vannak az állandó migrénemnek, ami most már csak néha jelentkezik.

Jah, és azt nem is mondom: júliusban, kicsit kínlódva, de az Anafranilról is leszoktam.:)

 

Folyt.köv. egy következő bejegyzésben

 

 

 

 

 

 

 

Jobban vagyok-rájöttem valamire...

Már két hete jobban vagyok. Olyan szinten, hogy egyáltalán nem fáj a fejem. Múlt hétvégén volt, hogy mindkét napon erősen fájt, de ezt nem értettem miért, gyógyszertől első napon gyorsan elmúlt, második napon már nem sajnos. Ettől függetelenül nekem ez nagy haladás!

Rájöttem, hogy a régi életem hiányzik. Az esküvőszervezés, az új lakóhely, a házasság oly mértékben átalakította az életem, hogy nem bírtam feldolgozni. Most azon munkálkodom, hogy ezt valamilyen szinten visszacsináljam.

Szükségem van a barátokra, a bulikra és a kikapcsolódásra. 3 éve nem voltam férj nélkül szinte sehol. Az a borzasztó, hogy nem azért, mert nem mehettem volna, hanem mert úgy gondoltam egyedül is jó itthon, mert mindig tudok mit csinálni. A munkahelyem és a lakás között kocsival 5 perc az út. Emberekkel csak a munkában találkozok. De rájöttem fontos, hogy a munkán kívül is, nemcsak a munkáról diskurálva találkozzam velük.

Nagyon hiányoznak azok az esték amikor egy-két pohár, esetleg üveg bor mellett kidumáltuk a pasikat, a jó és a rossz dolgokat, a politikát, a munkát, mindent. Kimondva könnyebb volt mindent foldolgozni. Régi barátnőimmel a távolság és elfoglaltsági okok miatt ezt nem tudom már olyan sűrűn megtenni, mint amennyire szeretném,csak skype-on, facebookon, vagy viberen kommunikálunk. De ez nem olyan...

Munkatársaim közt olyan embereket ismertem meg, akiket imádok. Velük fogom felvenni újra a kapcsolatot, meglátjuk mi sül ki belőle.

 

Folyamatosan rettegek attól, ha egy időpontot megbeszélek valakivel, akkor majd a fejfájás miatt le kell mondanom, de most ennek leküzdése a következő célom.

 

Ha olvasod ezt és visszanézel az életed elmúlt időszakára, akár évekre is,  ami nagyon megváltozott, és hiányzik, gondolkodj el rajta, hátha segít.

Ha segített, írd meg! Én is meg fogom....!!!!:)

Facebookon a Migrénesek közössége

migren

 

https://www.facebook.com/migrenesekkozossege?ref=hl

 

2014. 10.05. Már 23-an kedvelik az oldalt. Hurrá! Lassan, de biztosan haladok! Bízom benne, hogy idővel elterjed, és egy jó kis közösséget hozhatunk létre. Büszke vagyok arra is, hogy nemcsak saját ismerőseim lájkolgatnak.

Folyamatosan osztogatom azokat az oldalakat, amelyek esetlegesen segítséget nyújthatnak a migrénben szenvedőknek.

2017. 05.31. Már 150 fölött a tagok száma, sok érdekes történettel!!!

Ezeket utáljuk hallani

Az alábbi cikkben olvashatjátok azokat a mondatokat, melyeket egy migrénes kifejezetten utál hallani:

 

http://elsosegely.blog.hu/2013/02/15/tizenket_dolog_amit_ne_mondjunk_egy_migrenesnek#more5053608

 

Ezt a bejegyzést főként azoknak ajánlom, akiknek környezetében van ilyen betegséggel küszködő ember. Nagyon hasznos lehet, ha segíteni szeretne és/vagy megérteni szeretné egy migrénes lelki világát, amikor a fájdalomtól már szinte létezni nem tud.

A történetem nagyvonalakban

Sziasztok!

 

Rögtön bele is csapnék a közepébe...

Nem leszek túl rövid, de ahhoz, hogy egy képet kaphassatok az életem ezen szeletéből, ennyi kell.

Ezt a blogot azért hozom létre, mert egy lehetőséget akarok adni magamnak és másoknak is, hogy az én történetemen keresztül segíteni tudjak a migrénnel küszködőknek és esetleg segítséget kapjak a hozzászólások által. Remélem, hogy az olvasóim a megosztott tapasztalatok által rájöhetnek, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal. Nagyon sok dologgal próbálkoztam már, de igazán semmi sem használt. Gondoltam, most leírom a történetem, hátha valaki olyan olvassa, aki hasonló cipőben jár és tud segíteni, mert jelenleg a végső elkeseredettség szól belőlem.

Én és a migrénem története kb. 5 éves koromban kezdődött, most 32 vagyok. Először csak a lábam fájt, úgy térdtől lefelé, de volt, hogy az egész combom is. Mindig a melegvíz segített, így anyukámmal éjszakánként több órát a kád szélén üldögélve töltöttünk. Ebben az időben volt egy petefészek műtétem is, sajnos a jobb oldalit ki kellett venni.

Később folytatódott a szokásos hányással, sötétszobával, alvással, étvágytalansággal járó őrült fájdalom, ami főként jobb oldalt lokalizálódott. Ekkor már a lábfájdalom megszűnt. Orvosról orvosra jártunk, megállapították a migrént, de mivel az algopiryn használt így nem kaptam más gyógyszert. Havi 4-6 alkalommal fájt, de hatott az algopiryn, így különösebb jelentőséget nem tulajdonítottunk neki. Középiskolás koromban kezdett egyre többet fájni, akkor a neurológus Zoloftot írt fel, de egy féltől is olyan álmos voltam, hogy nem tudtam figyelni az órákon, ezért abbahagytam. Jártunk több természetgyógyásznál is, de nem használt. A sorozatos sikertelenség miatt felfüggesztettem az orvoshoz mászkálást.

Teltek az évek és főiskolára kerültem, Szolnokról Budapestre. Ekkor kezdődtek a több napos, szűnni nem akaró fájdalmak, ekkor már beláttam, hogy ismét tenni kell valamit. Ekkor kaptam az Imigran nevű gyószert, és használt. Nagyon örültem. Bevettem és egy órán belül elmúlt a fájdalom. Egy darabig ezzel is éltem, de végül az egyre gyakoribb fejfájások miatt odajutottam, hogy már szinte függő lettem. Ekkor elkezdtek kísérletezni milyen állandó gyógyszert kaphatnék, hogy ne legyen ennyire sűrű, heti 2-3 alkalommal migrénem és esetleg az Imigrant tudják-e helyettesíteni mással. A lehetséges gyógyszereket kipróbálták rajtam, de semmi nem volt kellően hatékony. Az Imigran kb. 12.000 Ft-ba került, egy dobozban 6 szem volt, amit jó esetben 3-4 hét alatt beszedtem, volt, hogy hamarabb. Ehelyett kaptam a Ciniet, ennek csak 4670 Ft doboza, amit mai napig is a táskámban hordok.

Az elmúlt másfél évem maga a pokol volt fejfájás szempontjából. Pedig férjhezmentem, kisbabát szeretnénk, de a fejfájás oly mértékben rányomja bélyegét a családtervezésre, hogy most ez lenne az elsődleges, hogy ez valahogy megoldódjon. Az esküvőmet majdnem sikerült tönkretennie, de az önuralmam megsegített és sikerült végigcsinálnom azt a napot, ami nekem sajnos nem a legszebb volt.

2013 novemberében, két hónappal az esküvőm után úgy döntöttem, hogy befekszem a neurológiai klinikára, Dr. Ertsey Csaba tanácsára. Infúziókúrát kaptam, Anafanilt és napi 3szor Triapridalt. Nagyon kába és étvágytalan voltam, de ezen kívül eszméletlen fejfájásom. Természetesen a Ciniet nem szedhettem, mert már addigra gyógyszerfüggő lettem, emiatt is kezeltek. Olyan fájdalomcsillapítót kaptam, ami nem használt. A kórházi körülmények nem teszik lehetővé, hogy ezt a fájdalmat elviseljem, így feladtam a kezelést és 3 nap után hazamentem. Majd 9 nap fejfájásmentes nap következett. Nem is tudom megmondani, mikor volt ilyen utoljára. Örültem. De ahogy visszamentem dolgozni, ismét megfájdult. Elkezdtem szedni az Anafranilt, de 9 hónap után sem éreztem, hogy hatna rám, és olyan mellékhatásokkal társult ez, mint a székrekedés, a nehéz vizelés, szexuális érzéketlenség. Egyik alkalommal a neurológusra várva egy sorstársam ajánlotta a Spedifen port, amit akkor már másodszor hallottam, így kipróbáltam. A nagyon erős fájdalomra, amikor már a Cinie nem hat, akkor ez az, ami segít és bevállt.

Emellett elkezdtem egy pszichoterápiát, ami már 7 hónapja tart.

Nagyon jó kibeszélni a dolgokat, érzem, hogy jót tesz, sikerült abbahagynom az Anafranil szedését, pedig nem volt egyszerű az elvonási tünetek miatt. De ezt követően egy hónapig teljesen jól voltam, energikus és jókedvű.

Kb. 6 héttel ezelőtt kezdődött az, ami oda vezetett, hogy ezt a blogot elkezdjem.

A vállam, hátam, nyakam totál begörcsölt és hiába masszíroztattam, hiába kenegettem, nem lett jobb, és természetesen ez a fájdalom sugárzott a fejembe is. A Cinie nem hatott. Semmi nem hatott. 3 hétig tartott, majd egyik pillanatról a másikra, egyik reggel arra keltem, hogy elmúlt. Az örökös fájdalmam megszűnt, de sajnos folytatódott a délután és éjszakánként kiújuló fájdalom. Azóta sincs olyan nap, hogy ne fájna valamikor a fejem. Vagy reggel, vagy délután, vagy este, de valamikor mindig fáj. Úgy érzem, hogy az az erősebb migrénes fájdalom már csak ritkán jön elő, havi 4-5 alkalommal, de ez a tompa, idegörlő fájdalom folyamatosan tart. Azért, hogy ne szedjem örökösen a Ciniet, már nem veszem be mindig, csak kínlódok. Emellett dolgozom, de délutánra már semmi energiám sem lesz, hogy a háztartást ellássam. Már a pszichológus is azt mondta, hogy kezdek depressziós lenni. Amit nem csodálok, mert nagyon belefáradtam a fájdalomba.

Ha az olvasottak alapján úgy gondolod, hogy tudsz segíteni, ha csak pár jó szóval is, kérlek, hogy írj.

Amennyiben kérdésed van, akkor szívesen válaszolok, hátha én tudok segíteni neked.

Köszönöm, hogy elolvastad bejegyzésem, amiből még mindig sok részlet hiányzik, de kezdésnek talán megteszi.

Az igényeknek megfelelően és ahogy időm engedi bővítgetni fogom.

Üdv:

Ani